kezdőoldal  kezdőoldal  Az Irinyi család története  Irinyi családfák  Irinyi nemesi kellékek  Egy kis földrajz  Az Irinyi család tagjai ma  Irinyi galéria  Hires Irinyiek  Irinyi források

llenőr - politicai zsebkönyv
A´ Pesti Ellenzéki kör megbízásából szerkeszté Bajza József
(Németországban, 1847.)

Irinyi József - Sajtótörvényről
(I. rész)

Kétszer kettő: négy


lapelve ez ügybeni nézeteinknék, és szükség, hogy a´ nemzet ezen alapelvet annyira teljesen magába szivja, mikép, Cato´ mondataként, ezen ügynek szóba jövetelével, örökké ezt ismételje: Valódi alkotmányos élettel öszeférhetetlen az előző könyvvizsgálat.

Magyarországban most még a´ közvélemény nem olly erős, mint annak, alkotmányos életben, lennie kellene, ´s mint az egykoron, semmi kétség benne, lenni fog; de mostani ereje mellett is közvéleményünknek, ha a´ közönség eléggé értesűlve volna, minő iszonyu zsarnokságot gyakorol az előző vizsgálat az irodalmon, bizonyosan, lehullana ezen alkotmánytalan bilincs, ha bár most még eléggé meg nem szilárdult közvéleményünknek is hatalom-szavára.

 A Bajza József szerkesztésében 1847-ben megjelent Ellenőr címlapja
A Bajza József szerkesztésében
1847-ben megjelent Ellenőr címlapja

Azonban valami igen sokat szilárdult már az utóbbi időben közvéleményünk, mellynek szavára 1840en lehúllottak törvénytelenűl bebörtönzött polgártársaink´ rablánczai, kik, pár évvel korábban, a közvélemény kisebb hatalma mellett, elfogattak: ugy ezentul is még inkább, és mindig nagyobb arányban szilárdulni fog az; és, semmi sem lehet ennél bizonyosabb, egykor az előző vizsgálat nem fog többé mellette megállhatni. Az alkotmányos szellem daczára tartogatott írásszabadsági rablánczok is le fognak hullani, mikép lehullottak már a´ szólásszabadság´ rablánczai is.

Ezen időnek eljövetelét siettetni; az eszmét tehetsége szerint érlelni, különösen minden írónak kötelessége.

Az előző vizsgálat valóságos szellem-hóhérlás; egyaránt alacsony és gyáva mód; mindenek felett pedig határozottan öszeférhetlen az alkotmányos élettel.

Maga az, hogy nálunk a´ szabadság´ eszméi naponként mindinkább fejlődnek, ´s, a´ kórmánynak is érdemével, szólásszabadságunk van, más részről pedig még mindig előző vizsgálat alatt nyögünk, komoly figyelmét hivja fel a´ kormánynak megfontolni, mi veszélyes játékot űz, mi araszos politicát követ egy messzebbre látó helyett, midőn ezen aránytalanságot, az előző vizsgálat´ tartogatásával, tűri, elnézi, táplálja.

Az átmenetel a´ sajtó-szabadságra, vagy is annak megszokása, hihetően bizonyos nevekedett pezsgést fog szülni a´ közéletben, ez igaz. De épen ennek megfontolása, ha csak kislelkűen azon közmondásnak nem akarunk hódolni: A´ ki hátul marad, tegye be az ajtót; ha csak bűnös gondatlansággal az utánuk jövők´ nyakára nem akarjuk hagyni a´ mindinkább növekedendő bajt, arra kényszerít, hogy minél inkább siessünk az idővel, a´ sajtószabadság' behozatalával, mert ekkép annál hamarabb hozzá fogunk szokni ahhoz. Ha félszázaddal ez előtt hozzá jutottunk volna, már minden rendén volna. Ha ma jutunk ahhoz, hamarabb fogunk az átmenetel´ bajaiból kibontakozni, mintha még sokáig ingereltetünk, és fojtogattatunk az előző vizsgálát által; de már is több baj fogna lenni, mint félszázaddal korábbi behozatala mellett lett volna; ´s minél későbben fog a´ sajtószabadság eljőni, annál nagyobb rázkódást fog az szülni. Most még, ugy látszik, kormányunk gondolni sem akar a´ sajtószabadságról; pedig, előbb utóbb, el fog az jőni minden esetre, törik szakad.

Igy volt a´ magyar nyelvvel is. Fél századig jó formán nem is hallgatott a´ sürgetésre; előkelő mosolylyal tekintett a´ nemzet´ kivánságára, ´s végre még is nyakára nőtt az idő, ´s megadá, mikor már senki sem mondott érte köszönetet. Nem sokkal jobb lett volna-e, nem azt hozta volna-e magával a´ valódi bőlcs politica, hogy mindjárt kezdetben a´ mozgalom´ élére álljon a´ kormány a´ magyarsággal? Ezen politicát követve mindenben, jelenleg bizalom volna a´ nemzetben kormánya iránt, holott most annyira el van játszva, a´ folytonos őszinteség nélkűli kormányi politica által, ezen országban e´ szó iránt "kormány" a´ bizalom, hogy ha az ország´ legnépszerűbb emberei lépnének is kormányra, a´ nemzetben bizonyos tartózkodás támadna irántok. Jelenleg, önök legjobban tudhatják, csak erőltetett jóakarat, avagy képmutatás beszélhet nálunk kormány iránti valóságos bizalomról, ´s leginkább olly emberek beszélnek, kiknek, ön személyeikre nézve valamit nyerni, van bizalmuk a´ kormányban.

Magára a´ sajtószabadságra nézve nincs nagy baj. A´ kormány nem akar sajtószabadságot? A magyar nyelvet sem akarta; ´s valamint kivívtuk a´ kőzvélemény által ezt, ki fogjuk vivni kétségtelenűl nem sokára azt is. A´ történetirás pedig azt fogja feljegyezni: Magyarország mindenben araszos politica által kormányoztatott.

Mit akar tulajdonképen a´ kormány tenni a´ sajtóval, ´ s ha valljon van-e már megállapodott véleménye annak jövője iránt, valóban érdekes volna tudni. Leghihetőbb, hogy, mikép sok dologgal szoktak Bécsben lenni, tulajdonképen tökéletesen semmi megállapodott véleménynyel sincsenek ez ügyben is, hanem csak folyni hagyják a´ dolgot napról napra. A´ kormánynak pedig sokkal bölcsebb volna előljárni a´ javitásokban, mint örökké azoknak kicsikartatására várni. Törvényeink nem adják a´ kormánynak a´ jogot előző vizsgálatot gyakorolni. Alkotmányos országban azt sem mondhatni, hogy fejedelmi jog volna az, mit a´ nemzet nyiltan ki nem kötött magánok. Fejedelmi jog a´ nemzet´, az országgyülés´ ellenében! Ezt nem is lehet érteni. Az országgyülésnek már épen az által, hogy akarja, minden iránt teljes törvényhozási joga van. Nem vagyunk mi octroy-alt (fejedelemtől nyert) alkotmányu nemzet, ´s ha az volnánk, ´s ha ekkép csak részben helyezett volna is vissza nemzeti jogainkba a´ fejedelmi kegyelem, isten és ember előtt mindig jogunk volna egész nemzeti jogunkat magunkhoz venni.

Előbb utóbb komolyan, ´s azon kitartó buzgalommal, mellyel a´ magyar nyelvet, kivivtuk, fel fog szólalni a´ nemzet a´ sajtószabadság mellett. Mit fog ekkor a´ kormány tenni? A´ multra nézve még csak védheti valahogy az előző vizsgálatot, mint ideiglenes rendszabályt; de, ha tökéletesen absolut szellemű volna is, pedig, meg kell vallani, az utóbbi időben lassanként közeledni látszik az alkotmányos szellemhez, nem lenne képes a´ jövőre nézve is védeni azt. Az előző rendszer félszabály, ideiglenes állapot, mellynél, alkotmányos országban, nem lehet megállapodás. Nem, a´ leg helyesebb, ´s a´ maga szempontjából véve is, a´ legjobb, legokosabb volna-e tehát, nem várni be, hogy ellenállhatlan erejével föllépjen a´ közvélemény, ´s lépéseket tenni a´ kormánynak a´ sajtószabadsághoz önmagától, mikor még őt érné ezért a´ kezdeményezés´ dicsősége?

Midőn ekkép a´ sajtószabadság mellett szólok, szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nem egyedűl ellenzéki szerepet vélek vinni. Őszintén kifejezett mély meggyőződésem, miszerint valósággal ideje van már hazánkban a´ sajtószabadságnak. Hivatkozom a szólásszabadság´ példájára, melly, ugy hiszem, igen jó hasonlattal van felhozva. Ez előtt néhány évvel, erről is azt hitték némellyek, hogy nem lehet azzal kormányozni; és íme´, mióta a´ kormány, igen bőlcsen, megnyugodni látszik a´ szólásszabadságban, egyáltalában nem látjuk, hogy minden kormányzás meg volna az által akadályozva.

´S igaz ugyan, mikép emlitém, hogy a´ sajtószabadság´ behozatala bizonyos növekedett pezsgést szülne közéletünkben, de ez egy-általában nem volna valami igen veszélyes. Mert veszélyesnek véve fel mind a´ sajtó-mind a´ szólásszabadságot, ezen utóbbi mindenesetre veszélyesebb az elsőnél. Beszédben minden ember hamarabb kiszalaszt valamit, mint irásban; továbbá a´ legéretlenebb dolgokat beszélni képes ember, nem is tud írni; ´s végre a´ szólásszabadsággal a´ nép´ legalsóbb osztályába is levitetik a´ "forradalmi" elem, még pedig a´ nálunk mindennapi gyülések által, nagy tömegekben egyesűlt néphez. A´ sajtószabadság´ hasznát azonban a´ nép legalsóbb osztálya, ugy szólván, épen nem élvezi; ´s nem is nagy tömegekben egyesűlt néphez, hanem a´ magánosan gondolkodó fejekhez szóló eszköz ez.

Már pedig, látjuk, a´ szólásszabadsággal sem lőn minden kormányzás lehetlenné téve; következőleg még kevésbé volna az a´ sajtószabadsággal. Most pedig, sajtószabadság´ nem létével, aránytalanúl több működő erő menekedik a´ szólásszabadság´ mezejére, mint különben lenne; ´s ha talán nagyon veszélyes is valahol a´ sajtószabadság, a´ szólás´ olly széles mezeje mellett, minő nálunk van, nem minden működő erő a´ sajtó´ mezejére levén szorulva, nálunk sokkal kevésbbé volna az veszélyes. Nekünk nincsen is igazi nagy fővárosunk; ´s a´ mi van is, nem egy nyelvű, nem egygyé forradt nemzetiségű. Ha valamelly nemzetnél veszélyes lehet a´ sajtószabadság, eleven természeténél, ´s nagy fővárosánál fogva, ´s mivel a´ szólásnak, a´ parlamenten kivűli politicai gyülésezések´ eltiltásával, nincs mezeje, a´ franczia az, ´s ime még is lehet ott, sajtószabadság mellett is, kormányozni.

Teljesen törvényen kivüliséget a´ sajtóra nézve nem kivánunk. Meg lehet, lesz idő, midőn egy általában semmi törvényre sem lesz szükség a´ világon; de valameddig törvényre van szükség más ügyekre nézve, törvényre van szükség a´ sajtó´ ügyében is. Sajtószabadság tehát előttünk nem tesz többet, mint sajtótörvény; vagy is torló rendszer előző rendszer helyett. (folytatás)